Madarászdalok
Az esti
tábortüzek meleget adó sejtelmes fényeinél, vagy télen a
kutatóházban duruzsoló kandalló mellett, pislákoló
gyertyafényben gyakran fel-felcsendülnek a sumonyi madarászok
lelkületét kifejező dalok. Egy részük keletkezésének körülményei
már a múlt homályába vesznek. Van, amelyik történetet mesél el,
van, amelyik a madarakról vagy a szerelemről szól, s időnként
nem nélkülözik a vidámságot, a humort, az iróniát sem.
Az éjszakába nyúló nótázgatások
közösséget kovácsoló ereje késztetett bennünket arra, hogy az
utókor számára is megörökítve közreadjuk ezeket. Számunkra,
madarászok számára azért értékesek ezek a nóták, mert saját
életérzéseinket fejezik ki. Az igaz, hogy a szöveget nem egy
Petőfi vagy Kosztolányi írta, s nem Beethoven, Kálmán Imre vagy
Szörényi Levente szerezte hozzájuk a dallamot (ők nem jártak
Sumonyban), de nekünk így is elmegy! S hogy a dallam jó-e vagy
sem, annak megítéléséhez Sumonyba kell jönni, mert az kizárólag
szájhagyomány útján terjed. Hát rajta, mindenkinek!
Sumonyi madarász dal
A sumonyi tájon, gébics ül az ágon,
Madarásznak jó dolga van ezen a világon
Hálóban a sitke, a nádasnak kincse,
Rütyög-fütyög a zöldike üres már a
fészke.
Kabasólyom megfogta a fecskét,
Madarász a sumonyi menyecskét.
De aztán jött az ura,
Lett ebből nagy galiba!
A madarász kimagyaráz,
Mindenfélét eldudorász,
De a végén sose lesz baja!
Mert,
Mi vagyunk a madarászok, jó fiúk,
Hálónkat nem szaggatja a gém. (A gém!)
Nem félünk se embertől, se farkastól,
Reggel, este ránk hullik a fény.
Büszke szívünk nem rémül a sötétben,
Ha zörög a nádasban a Rém. (A Rém!)
Mi vagyunk a madarászok, jó fiúk,
Legjobbak vagyunk a földtekén.
A sumonyi tájon, száraz tölgyfa ágon,
Mogorva rétisas csücsül, s mereng a
világon.
Vígan száll a fecske, madarásznak
lelke,
Nincsen ilyen márkás legény a faluban
egy se!
Kocsmárosné tölts bort a pohárba,
Megyünk este pezsgős vacsorára.
A madarász itala, mindenféle jó pia,
Sör, pálinka, kövidinka,
Orosz vodka és kadarka,
Sokat iszunk még sincsen bajunk!
Mert,
Mi vagyunk a madarászok, jó fiúk,
Hálónkat nem szaggatja a gém. (A gém!)
Nem félünk se embertől, se farkastól,
Reggel, este ránk hullik a fény.
Büszke szívünk nem rémül a sötétben,
Ha zörög a nádasban a Rém. (A Rém!)
Mi vagyunk a madarászok, jó fiúk,
Legjobbak vagyunk a földtekén.
A sumonyi tájon, a halastó gáton,
Egy picinyke függőcinke ül a
nádvirágon.
Panaszos a hangja, még sincsen haragja,
Madarászok hálójában, hej, de víg a
dolga!
Összejövünk ismét esztendőre,
Koccintsunk a madarászjövőre.
Igyunk, hát ne búsuljunk,
Gondtalanul vigadjunk!
Olajozzuk a gégénket,
Ölelgessük a nénénket,
Hogyha iszunk sose lesz bajunk!
Mert,
Mi vagyunk a madarászok, jó fiúk,
Hálónkat nem szaggatja a gém. (A gém!)
Nem félünk se embertől, se farkastól,
Reggel, este ránk hullik a fény.
Büszke szívünk nem rémül a sötétben,
Ha zörög a nádasban a Rém. (A Rém!)
Mi vagyunk a madarászok, jó fiúk,
Legjobbak vagyunk,
Legjobbak vagyunk,
Legjobbak vagyunk a
földtekén.
Vissza a listához
Sumony-blues
A fergeteges fecskehúzások emlékére
(Rap üzemmódban)
Ahol a Nap a tóba hull, s a nádba ezernyi fecske húz,
Táborunkat meglelheted, hol esténként szól a Sumony-blues.
Bennünket könnyen megtalálhatsz, ha Trabantod nem süllyed sárba
tengelyig, s a töltésen végig nem önti el csatorna árja.
Hé, Barátom! Itt a placcon nem fenékig tejföl az élet!
Pusztul a gyönge, a haszontalan, s a kivételt hiába reméled!
Harc az élet, téted a léted, s ha nem bírod a vad rohamot,
Mocsárba süllyedsz mindörökre, s nem éred meg a holnapot.
Jegyezd meg jól a főszabályt! Csöppnyi sorsod itt lényegtelen!
Vége annak ki igényes, megél az ki igénytelen!
Rabszolga vagy, vedd tudomásul! Munkádnak nem forint az ára,
Tökéletes csak otthon lehetsz, s a pallón jó vagy egy
csobbanásra!
Mindegy, hogy fecske, reggel vagy este, piciny poszáta vagy
jégmadár,
Hajnaltól estig ellenőrizz, hálók tucatja várva vár!
Nyögve, hörögve, csúszva, mászva, szedd a madarat, szedd a
zsákba!
Repül az, ki tohonya és lusta, itt nem várhatsz új csodákra!
Mindegy, hogy szélben, fényben vagy éjben, esőben, ködben, s ha
hull a hó,
Tenned kell, mit megszab a rendszer a szabadság erre csak
illúzió!
Itt nem lehetsz ügyetlen, léha, szökkenj, ha rikkant a gyűrűző!
Tűrnöd kell, ha patakba dobnak, lényed csak így megfelelő!
Jegyezd meg jól a főszabályt! Te senki vagy, a madár a fontos!
Itt nem lehetsz piperkőc, nyápic, sem lógós, sem főkolompos!
Rabszolga vagy, vedd tudomásul! Munkádnak nem forint az ára,
Tökéletes csak otthon lehetsz, s a pallón jó vagy egy
csobbanásra!
Nem számít, ha szúnyog vagy pióca szívja véred kéjjel a gáton,
Lelked itt lassan átlényegül, ez ám az igazság, Barátom!
A zuhany alatt a bőröd piszka nem kopik, de a lelked tiszta,
Képzelhetsz bármit, pénzt vagy asszonyt, a sorsod mindig a jövő
titka!
S ha szerencséd van és bírod szusszal, meglátod, fényt hoz az
élet,
Csak győzd kivárni a jót és a szépet, megkapod, mikor nem
reméled!
Dobd be hát magad, mutasd a virtust, hadd tudja meg az egész
világ,
Ki az igazi legény e tájon, milyen egy sumonyi madarász!
Jegyezd meg jól a főszabályt, s kiderül gyorsan ki ma az ász,
A madárnak mindig élni kell, de elpusztulhat a madarász!
Mindazonáltal rabszolga vagy! Munkádnak nem forint az ára,
Tökéletes csak otthon lehetsz, s a pallón jó vagy egy
csobbanásra.
Vissza a listához
Gyűrűzők dala
Tengelic énekel a zöld mezőn,
Pintyverés hallatszik a dombtetőn,
Gólya
száll a kéményre, a nagymenő!
Indul,
indul, indul már a gyűrűző!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Ellenőrzés!
Menni kell!
Megfogom én Sumonyban a madarat,
Patkolatlan egyetlen egy sem marad,
Nincsen semmi probléma, sem bökkenő,
Indul,
indul, indul már a gyűrűző!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Ellenőrzés!
Menni kell!
Gólyabárban kakukk ül a zongorán,
Bölömbika szlalomoz a trombitán,
Szaxofonon bugizik egy bomba nő,
Indul,
indul, indul már a gyűrűző!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Ellenőrzés!
Menni kell!
Madarászlány, hogyha hívom, eljön ám!
A
táborban ő lesz majd az én babám!
Ha nem
jönne, az lenne a meglepő!
Indul,
indul, indul már a gyűrűző!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Ellenőrzés!
Menni kell!
A
táborban szép az élet, s oly vidám,
Hát
kisbarátom, szedd a lépted szaporán!
Ne
szomorkodj, madarász vagy, s ez a fő!
Belőled is lehet egyszer gyűrűző!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Menni
kell! Várnak a hálók!
Ellenőrzés!
Menni kell!
|
Vissza a listához
Hív a tábor
(Romantikus sumonyi dal)
Már alkonyodott éppen, mikor elhagytam
a várost,
Árulták még testüket az út szélén a
lányok,
Mögöttem fények gyúltak, sötét árnyak
osontak,
Reflektorom csóvájában rémült nyulak
meglapultak.
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Vár reám ott száz csoda,
Kis poszáta, fülemüle és a pezsgő
mámora!
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Kalandok hosszú sora,
Nádirigó, tücsökmadár, ha teheted, jöjj
oda! Óóó!
Lőrinc után a hídról az Okorra
lenéztem,
Az első holdsugár megfürdött a hűs
patak vizében,
Fölöttem a csillagok összeölelkeztek,
S megmutatták az utat, hogyan tovább, s
merre menjek.
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Vár reám ott száz csoda,
Kis poszáta, fülemüle és a pezsgő
mámora!
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Kalandok hosszú sora,
Nádirigó, tücsökmadár, ha teheted, jöjj
oda! Óóó!
Elmerengtem kissé, majd a gázpedálra
léptem,
Öreg Nivám repített az esti
sötétségben,
És Kacsóta után balra, Szentdénesen
keresztül,
Megérkeztem Sumonyba, madarászok
táborába.
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Vár reám ott száz csoda,
Kis poszáta, fülemüle és a pezsgő
mámora!
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Kalandok hosszú sora,
Nádirigó, tücsökmadár, ha teheted, jöjj
oda! Óóó!
Vártak rám, de nem ez miatt volt nagy
sürgés-forgás,
Mert nagyon jól sikerült az esti
fecskehúzás,
Volt madár tömérdek, a csapat alig
győzte,
De gyűrű került mindegyikre, s
elrepültek messzeföldre.
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Vár reám ott száz csoda,
Kis poszáta, fülemüle és a pezsgő
mámora!
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Kalandok hosszú sora,
Nádirigó, tücsökmadár, ha teheted, jöjj
oda! Óóó!
Véget ért a munka, s a tábortűzhöz
ültünk,
Jó vörösbort ittunk, s vicceket
meséltünk,
Daloltunk is néha, s azokra
emlékeztünk,
Akik eltávoztak tőlünk, s nem lehetnek
már közöttünk.
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Vár reám ott száz csoda,
Kis poszáta, fülemüle és a pezsgő
mámora!
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Kalandok hosszú sora,
Nádirigó, tücsökmadár, ha teheted, jöjj
oda! Óóó!
Elcsendesült minden, alszik már a
tábor,
Egyedül vagyok magamban, csak a tűz
világol,
Rám bámul egy vén bagoly, szemrehányón,
némán,
Mért háborgatom még mindig titkos, éji
birodalmát.
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Vár reám ott száz csoda,
Kis poszáta, fülemüle és a pezsgő
mámora!
Hív a tábor! Madarászok tábora,
Kalandok hosszú sora,
Nádirigó, tücsökmadár, ha teheted, jöjj
oda! Óóó! Hív a tábor…..
Vissza a listához
Bagoly-blues
Sötét a torony, de jó nekem,
Mert velem lakik a kedvesem.
Gyönyörű a tolla és gondos anya,
Megszépül tőle a bagolytanya.
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues!
Az én párom a legjobb asszony,
Vigyázok is, nehogy mást válasszon,
Ha ilyen okos lenne minden tojó,
Megváltozna ez a földgolyó!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues!
Nyolc fiat nevelek, csőrük fényes,
Sok bagolygyomor mindig éhes,
De szép kövérek ők, nincs koplalás,
Mert én vagyok a legjobb vadász!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues!
Ha fárad a teste drága nőmnek,
Cickányt hozok frissítőnek,
Reszket az egerek horpasza,
Hogyha leszáll az éjszaka.
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues!
Úgy jó a pocok, ha szép kövér,
A sovány egér semmit sem ér!
Csak sok legyen a hús és kevés az ín,
Itt nem számít a koleszterin!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues!
Bátor vagyok, híres nagy harcos,
Erős a csőröm, éles a karmom,
A macskabaglyot, ha kell, lepofozom,
Ettől növekszik az imázsom!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues!
Egyszer egy madarász felmászott
hozzánk,
Nagyon féltem, hogy bajt hoz ránk,
Fiaim lábára karikát rakott,
Ám, azóta nem zaklatott.
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues!
Vagy így vagy úgy, de jó nekem,
Így élem le az életem,
Jöhet a nyár, jöhet a tél,
Öreg bagoly száz évig él!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues! Hu-húúúú!
Ez a bagoly-blues!
Vissza a listához
Sasdal
Fenn az égen repül egy nagy sasmadár,
Úgy tűnik, hogy még egy másik sasra
vár.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
A napfényben csillognak a tollai,
Ezen kívül karma, s csőre van neki.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Fenn az égen repül egy nagy sasmadár,
Ha észre vesz, rögtön megesz, jól
vigyázz!
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Hatalmas nagy gyomra soha nincs tele,
Récehúsból többkilónyi fér bele.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Fenn az égen repül egy nagy sasmadár,
A levegőben ő a legnagyobb király.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Szelek szárnyán vitorlázik csendesen,
Figyelmét nem kerüli el semmi sem.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Fenn az égen repül két nagy sasmadár,
Mert két nagy sas mindig egymásra
talál.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Öreg tölgyön fészket raknak, jó nagyot,
Abban nevelkednek fel a kis sasok.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Fenn az égen repül sok nagy sas madár,
Tele van velük az egész láthatár.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Jöhet a tél, jöhet a fagy, nincs hiba,
Táplálékul szolgál majd a vadliba.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Szabad lelkem veled szárnyal sasmadár,
Hogyha látlak minden gondom messze
száll.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Rétisast láttam egy ködös hajnalon,
Ebből született meg ez a sasdalom.
Ó, de jó, ez a sas de jó, de jó! ÓÓÓ!
Ó, de jó, ez a sas, de jó, de jó!
Egyes belevaló madarászlányok szerint a
refrént „Úúú, de jó” módon kell kezdeni, s az egész refrén
éneklését az orgazmus szintjére kell emelni. Ők tudják! (A
szerk. megjegyzése).
Vissza a listához
Madarászkislány
(Kissé szentimentális sumonyi dal)
Összejöttünk fiúk, lányok, mint mindig,
most is rendesen,
Madarat fogni, itt Sumonyban, s érezni
egymást lelkesen.
A tűz mellett szól a nóta, barátságunk
összeköt,
Ne kérdeztük, hogy ki voltán, merre
jártál, honnan jössz!
Madarászkislány, mosolyogj rám, nevess
és örülj nekem!
Veled boldog lesz az életem.
A messzeségben zakatol a vonat, itt
bennem zakatol a szív,
Ha távol vagy is mindig érzem, hogyha
hívsz!
Illúziók, álmok, messze szállt
remények, tévhitek,
Csalódásuk után bizony, másként látod
életed.
A boldogság legtöbbször csak apró múló
pillanat,
De kétségek közt vergődve is megtalálod
önmagad.
Madarászkislány, mosolyogj rám, nevess
és örülj nekem!
Veled boldog lesz az életem.
A messzeségben zakatol a vonat, itt
bennem zakatol a szív,
Ha távol vagy is mindig érzem, hogyha
hívsz!
Szívedbe a bánat ne fészkelje be magát
soha,
Ne ismerd meg, hogy az élet olykor
milyen mostoha.
Ha fáradt szemed lecsukódik, álmodj
mindig kék eget,
Hatalmas nagy sasmadár vigyázza minden
léptedet.
Madarászkislány, mosolyogj rám, nevess
és örülj nekem!
Veled boldog lesz az életem.
A messzeségben zakatol a vonat, itt
bennem zakatol a szív,
Ha távol vagy is mindig érzem, hogyha
hívsz!
Hogyha egyszer testem majd a lét
határán megpihen,
Ködös utak fátyolán át vár reám a
végtelen,
De lelkem hozzád utoljára akkor is még
visszaszáll,
Elviszi egy gyönyörű szép dalt
csicsergő kismadár.
Madarászkislány, mosolyogj rám, nevess
és örülj nekem!
Veled boldog lesz az életem.
A messzeségben zakatol a vonat, itt
bennem zakatol a szív,
Ha távol vagy is mindig érzem, hogyha
hívsz!
Összejöttünk, fiúk-lányok, mint mindig
most is rendesen
Madarat fogni, itt Sumonyban, s érezni
egymást lelkesen.
Búcsú est ez, fáj a szívünk, de holnap
újra menni kell,
Együttlétünk perc volt csupán, az idő
gyorsan múlik el.
Madarászkislány, mosolyogj rám, nevess
és örülj nekem!
Veled boldog lesz az életem.
A messzeségben zakatol a vonat, itt
bennem zakatol a szív,
Ha távol vagy is mindig érzem, hogyha
hívsz.
Vissza a listához
Sumonyi
szeszdal
Madarásztábor az otthonom,
Ha szomjazom, nem csak bort iszom,
A konyak és a vodka egy helyre megy,
Ettől bonyolódik az egyszeregy.
Ha nem tetszik a rendszer vagy nagyon
unom,
Mit tehetek?..................... Mit
tehetsz?
Hát ……………………..
A választ csak az tudhatja meg, aki
eljön Sumonyba! (A szerk. megjegyzése).
A pálinka nékem az élet vize,
Olyan finom, hogy fáj az íze,
Kaparja a torkom, hogy sóhajtozom,
De kiszáradt gigámat megolajozom.
Ha nem tetszik a rendszer vagy nagyon
unom,
Mit tehetek?..................... Mit
tehetsz?
Hát ……………………..
Nekem a mérték a söröshordó,
Kisebb egysége a söröskorsó,
A pohár már túl kicsi, nekem nem jó,
A kupica mégis oly izgató.
Ha nem tetszik a rendszer vagy nagyon
unom,
Mit tehetek?..................... Mit
tehetsz?
Hát ……………………..
Álmomban egyszer az megesett,
Hogy egy boroshordó belém esett,
Szétáradt az alkohol a vénáimon,
Olyan jó volt elmondani nem tudom.
Ha nem tetszik a rendszer vagy nagyon
unom,
Mit tehetek?..................... Mit
tehetsz?
Hát ……………………..
Van olyan ember, ki csak vízen él,
S asszonyától kis kegyet remél,
Szürke életét így éli le,
A nagy semmivel éri be.
Ha nem tetszik a rendszer vagy nagyon
unom,
Mit tehetek?..................... Mit
tehetsz?
Hát ……………………..
A madarász a legjobb férfi,
Ki merné ezt kétségbe vonni,
Erős és okos, szeretik a nők,
Ki merészelné bántani őt.
Ha nem tetszik a rendszer vagy nagyon
unom,
Mit tehetek?..................... Mit
tehetsz?
Hát ……………………..
Vissza a listához
Vakondokdal
Vakondok túr a tábor alatt,
Mint egy torpedó előrehalad,
Növekszik a kupac a föld felszínén,
Elfut a méreg, ha látom én.
A magántulajdont nem tiszteli,
Néhány köbméter föld semmi neki,
Mindegy, hogy homok, lösz vagy agyag,
Csak nő a kupac és dagad az agyad.
Megállj, kishaver, elkaplak egyszer,
Karó hegyén szárad majd tested,
Húsod ellepi a sok dögbogár,
Mert aki gonosz,
Mert aki gonosz,
Mert aki gonosz, az pórul
jár.
Azt sem tudom, hogy fiú vagy lány,
Minden intő jelre fittyet hány,
Éli világát, mint egy büszke úr,
Ki folyton zabál és mindig túr.
Köveket dugdosok a lyukába,
Vizet öntök a járatába,
De minden hiába, nem használ semmi,
Kitartó, szívós ez a vakarcs kis senki.
Megállj, kishaver, elkaplak egyszer,
Karó hegyén szárad majd tested,
Húsod ellepi a sok dögbogár,
Mert aki gonosz,
Mert aki gonosz,
Mert aki gonosz, az pórul
jár.
Vele álmodom már éjjel is,
Vakondokká váltam magam is.
A föld alatt túrva gyorsan haladok,
Mindenféle férget, pajort befalok.
Ám, mögöttem egyszer ásó koppan,
S víz tör utat a járatomban,
Nem kapok levegőt, megfulladok….!
De felébredek, mégis ember vagyok!
Na, jól van, kishaver, kössünk békét,
Nincs szebb dolog a békességnél,
Kapsz tőlem gilisztát naponta húszat,
Csak ne túrd föl azt a tábori utat.
Azóta a vakondok a barátom,
Ezt a kishavert úgy imádom,
Amikor rám tekint, elolvadok,
Haragudni többet nem tudok.
Sétálunk együtt kéz a kézben,
Két jóbarát, mint a mesében,
Hallgatom, ahogy csámcsog és szuszog,
Oly szeretni való ez az édes kis pucok!
Ha meghallgattad ezt a számot,
Jegyezd meg jól a tanulságot,
Te is a természet kicsiny része vagy,
A vakondokot is,
A
vakondokot is,
A vakondokot is élni hagyd! Ó, jeeeeee!
Vissza a listához
Harisnóta
Haris, haris, krek-krek, krek-krek,
Haris, haris, krek-krek, krek-krek.
Szól egy hang az éjszakába,
Csak tudnám, hogy mért csinálja!
Mint egy fűrész olyan a hangja,
Ha elkezdi, abba nem hagyja!
Ez ám a jómadár! Ez ám a jómadár!
Haris, haris, krek-krek, krek-krek,
Haris, haris, krek-krek, krek-krek.
Minden fürjnek jó királya,
Harislánynak büszke párja.
Ráspoly nélkül is kiválóan reszel,
Amikor meghallod, örvendezel.
Ez ám a jómadár! Ez ám a jómadár!
Haris, haris, krek-krek, krek-krek,
Haris, haris, krek-krek, krek-krek.
Egész nap a rétet járja,
Kis csibéit jól vigyázza.
Hiába lapul közelben a macska,
Hoppon marad az a buta csacska!
Ez ám a jómadár! Ez ám a jómadár!
Haris, haris, krek-krek, krek-krek,
Haris, haris, krek-krek, krek-krek.
Észrevenni sosem lehet,
Kinézheted a szemedet.
Figyeli a bagoly, lesi őt a róka,
De számára ez csak egy jó móka!
Ez ám a jómadár! Ez ám a jómadár!
Haris, haris, krek-krek, krek-krek,
Haris, haris, krek-krek, krek-krek.
Hangoskodik nyakra-főre,
Elaludni nem tudsz tőle.
S bár a hátán nincsen hosszú sörény,
Idegsokkot kap tőle minden görény!
Ez ám a jómadár! Ez ám a jómadár!
Haris, haris, krek-krek, krek-krek,
Haris, haris, krek-kerk, krek-krek.
Ha vadász jő, elcsendesül,
Tarisznyába sosem kerül.
Nyestnek és nyusztnak hjába csorog
nyála,
Egyik sem kap harist vacsorára!
Ez ám a jómadár! Ez ám a jómadár!
Haris, haris, krek-krek, krek-krek,
Haris, haris, krek-krek, krek-krek.
Állandóan jár a csőre,
Az égzengés csak kisöccse.
Borz, ha hallja, elveszti a fejét,
Sírógörcsben pusztul el a menyét!
Ez ám a jómadár! Ez ám a jómadár!
Haris, haris, krek-krek, krek-krek,
Haris, haris, krek-krek, krek-krek
Ez a madár kedves nékem,
Bár kanál ő minden lében,
Ha tudná, sem vinné el az ördög,
Nagyobb kópé nincs nála a Földön.
Ez ám a jómadár! Ez ám a jómadár!
EZ ÁM A JÓ MADÁR!
Vissza a listához
Blúz-blues
avagy epekedő madarász ifjak vágyakozó
sóhajtása az ír balladák stílusában
1. fokozat
Madarászok vagyunk mi,
Nőkre szomjazunk,
Ha nem történik semmi
Mind elhervadunk,
Szánj meg végre kislány,
Az időt már ne húzd,
Csak annyit kérünk tőled,
Vessd le már a blúzt!
A 2. és 3. fokozat csak élőben
hallgatható, ezért aki többet akar megtudni, annak feltétlenül
Sumonyba kell jönni. (A szerk. megjegyzése).
Vissza a listához
Egérbú
Bezzeg az egeret senki sem kérdi,
Mi az ő bánata, mi a jó néki,
Hitvány életét folyton csak félti
Bezzeg az egeret senki sem kérdi.
Bagoly eszi, gólya eszi,
Még a fene is megeszi!
Bezzeg az egeret senki sem kérdi,
Lapul a lyukban, nem mer kinézni,
Sok az ellenség, van mitől félni,
Bezzeg az egeret senki sem kérdi.
Macska eszi, róka eszi,
Még a fene is megeszi!
Bezzeg az egeret senki sem kérdi,
Vágyakozásait senki sem érti,
Rezzenéseit senki sem érzi,
Bezzeg az egeret senki sem kérdi.
Kánya eszi, vércse eszi,
Még a fene is megeszi!
Bezzeg az egeret senki sem kérdi,
Szegény párát a törvény sem védi,
Sorsát mindig egy gyomorban végzi,
Bezzeg az egeret senki sem kérdi.
Menyét eszi, görény eszi,
Még a fene is megeszi!
Bezzeg az egeret senki sem kérdi,
Hogy a föld alatt miként kell élni,
Szebb életet lehet-e remélni,
Bezzeg az egeret senki sem kérdi.
Ez is eszi, az is eszi,
Még a fene is megeszi!
Vissza a listához
Egy sumonyi „öregmadarász”
merengése a múló időn
(Ez csak egy vers)
Bejártam sok
tájat, erdőt, rétet, nádast,
Asszonyt, s lányt
szerettem, s hallgattam madárdalt.
Nem szereztem
vagyont, harácsoltam kincset,
Kínzó vágy
vezérelt, mit rejt a természet.
Lelkem szabad
madár, nem termett rabságra,
Áldom a Teremtőt,
hogy nem ítélt vakságra.
S
ha olykor eltévedtem, s bort ittam a búra,
Zengő madárének
vitt a helyes útra.
Láttam kéklő
eget, virágot a parton…..
Ó, mily kár, hogy
egyszer mindent itt kell hagynom!
|